Szereplők: Két gyerek, egy felnőtt férfi.
Kellékek: Egy fekete csuklyaféle, két szemüreggel és nagy fülekkel. Színes ceruzák, ólomkatona, labda, cukor, vonalzó stb.
PISTI (nagy igyekezettel rajzol):…Így, meg így…
Vessző, vessző, vesszőcske,
Készen van a fejecske,
kicsi nyaka, nagy a hasa,
készen van a török basa…
Úgy-e gyönyörűt rajzoltam? (A közönséghez): Úgy-e nagyon szépen tudok rajzolni?
JANI: Én sokkal szebbet is tudnék, ha volna ceruzám, színes ceruzám, meg papírosom. Add nekem a ceruzádat!
PISTI: Nem adom, mert te rossz fiú vagy és mindent elrontasz. Meg azután van neked is otthon színes ceruzád, még papírosod is.
JANI: De nekem ez is kell. Ez jobb. Add nekem…(El akarja venni)
PISTI: Nem adom! (Kergetőznek, birkóznak, Jani nem tudja elvenni.)
JANI: Akkor megmondom a mumusnak, hogy jöjjön és vigye el tőled!
PISTI: Nincs Mumus! Anyuka is megmondta, apuka is, hogy a mumust csak úgy kitalálták. Ugye gyerekek, nincs mumus!?
JANI: De van mumus! Fekete és borzalmasan csúnya, félni kell tőle!
PISTI: Hazudsz! Hazudsz! Ugye gyerekek, nincs mumus a világon, sose is volt! (Feleletek a közönségből)
JANI: Ugye gyerekek, hogy van mumus! (Feleletek) No, amiért nem akartad nekem adni a ceruzádat, elmegyek a mumushoz, és megmondom neki, hogy vegye el tőled! (Csúfolkodva): Beeee… beeee.. (El.)
PISTI: Nem félek tőle, a mumustól, mert nincs is mumus! Ugye gyerekek…(rajzol kissé.) No, most a labdával játszom. Csak jó gyerekeket engedek játszani a labdával. (Játszik, nagyon mulat vele.) Katonát is kaptam karácsonyra,, avval is játszom. Ti mit kaptatok karácsonykor a Jézuskától? (Kikérdezgetések.) Én kaptam még egy lovacskát is, ott van a másik szobában. Megmutassam? Jó, elhozom (El.)
JANI: (jön s a gyerekek láttára Mumusnak öltözik. Fekete csuklyát vesz magára. Rémes, huhogó hangon igyekszik beszélni.) : Itt vagyok, én vagyok a Mumus, a Mumus…
PISTI (jön, meglátja): Jaj, jaj..Anyuka meg Apuka azt mondták, hogy Te nem vagy!…
JANI: De látod, hogy vagyok, most jaj neked! Ugye, reszkettek ti is tőlem, gyerekek? Hú, húúú…! (Rémítgeti).
PISTI: Jaj, de félek, mégis félek! Félek! Jaj, ne bánts! Ne egyél meg!
JANI: Huum. Ham! Ham!…Irgalmazok neked, ha ideadod a ceruzádat, meg a színes ceruzádat…Huuu!
PISTI (Reszketve): Jaj, inkáb odaadom, csak ne bánts, ne egyél meg!
JANI: És a labdádat is add nekem! Húúú!
PISTI (sírva): Jaj, hát még a labdámat is elviszed? Inkább azt is odaadom, csak ne bánts, mert jaj de nagyon félek! (Reszket, vacog)
JANI: És még az ólomkatonáidat is add ide nekem, mert én katonákat szoktam enni. Az igazi katonáktól se félek, azokat is mind megeszem! Huuuu!
PISTI: (sírva): Jaj, a szép katonáim! (Reszketve odaadja.)
JANI: És még a kiskocsidat is, és még…(folytatja, ami játék csak előadható): Huuu!
JANI: Semmit se hagyok neked!Örülj, hogy meg nem ettelek! Huuuu! Ezt, meg ezt most elviszem, a többiért mindjárt visszajövök! (Ki.)
PISTI (fejét a földön görgetve, hangosan sír.)
PÁL: Jó estét, kedves Pistikém! Hát te mért sírsz?
PISTI: Jaj, hogyne sírnék, Pali bácsi, amikor itt volt a Mumus és minden szép játékomat elvitte. Amit el nem vitt, azért is mindjárt el fog jönni!
PÁL: Jaj, be csacsi vagy, hiszen nincs is Mumus a világon!
PISTI: De úgy látszik, néha mégis van, hiszen itt volt és mindenemet elvitte és mindjárt vissza is jön a többiért! Ugye, gyerekek?
PÁL: Úgy látszik, valami rossz fiú megcsalt, azt hazudta, hogy ő a Mumus. De ne félj, Pistikém, ha mindjárt visszatér, te csak bújj el ide a sarokba (elbujtatja). Én meg majd felveszem a te ruhádat. Azt fogja hinni, hogy én vagyok Pistike, majd én aztánigazán nem félek tőle! (Ruhát cserélnek- illetve a fejüket cserélik meg- s Pál a Pisti helyén sír tovább.)
PISTI (sírva): Jaj, már semmi játékom se maradt! Hát semmit se hagysz nekem? Jaj, legalább ezt (könyörög egyes játékokaiért.)
JANI: (jön rémítve): Huuu! Visszajöttem a többi játékodért! Add ide ezt a vonalzót is.
PÁL (sírást utánozva): Jaj, hagyd meg nekem legalább a többit, neked van elég.
JANI: Huu, semmit nem hagyok!
PÁL: …Hátha én inkább jól megverlek és elkergetlek evvel a vonalzóval?
JANI: Ne merd megpróbálni, mert tudd meg, hogy nekem nem is fáj az ütés! Hisz én Mumus vagyok.
PÁL: Nem is fáj? Hát akkor ne fájjon neked! (Neki a vonalzóval s veri).
JANI: Jaj, jaj, jaj! (Menekülne, de Pál körben kergeti, veri).
PÁL: Ne bánd, ha ütnek, a Mumusnak úgyse fáj semmi, a Mumus erős, a Mumusnak senkitől se kell félni! Nesze! Nesze! (Püföli hosszan, földön).
JANI: Jaj, irgalmazz! Jaj, de fáj! Én nem is vagyok Mumus!
PÁL: Hát visszaadsz minden játékot, amit elvettél? (veri.)
JANI: Mind, mind visszaadom, csak ne bánts tovább!
PÁL: Bocsánatot is kérsz?
JANI: Bocsánatot kérek! Nem vagyok én Mumus! Nincs is Mumus a világon! Én csak Jani vagyok, csak Mumusnak hazudtam magamat! Ugye gyerekek?
PÁL: Hát akkor ki ebből a Mumus-maskarából! Le rólad ezt a Mumus-parádét! (Kibújtatja, kirázza a Mumus-öltözetből). No lám, hiszen t csak a szomszéd Janika vagy! Hol vannak a Pisti színes ceruzái?
JANI: Itt vannak… (Előadja). Ide a többit is…(Jani a többit is előadja. Ruhát visszacserélik.)
PÁL: Most pedig tudd meg, hogy én nem Pisti vagyok, hanem Pál bácsi! Én most elmegyek, de az igazi Pisti itt marad, kérj tőle bocsánatot és békülj ki vele. És többé ne merd ijesztegetni a kisgyerekeket! (El.)
PISTI (nevetgélve): Hát van-e a világon Mumus?
JANI: Jaj, dehogyis van, dehogyis van! Ugye gyerekek, mindig is mondtam, hogy nincs Mumus a világon! (Gyerekek vitája). És most bocsáss meg, Pistikém!
PISTI: Megbocsátok! (Összecsókolóznak). Nincs Mumus! Nincs Mumus! Csak a rossz fiúk találták ki, hogy ijesztgethessenek. Gyerekek, mondjuk együtt: Nincs Mumus! Nincs Mumus!