Szereplők: Jóska, Jancsi, meg egy beavatott és betanult fiú a közönség köréből, nevezzük Pista néven.
Kellékek: Két horgászvessző, csak arasznyiak, zsinegjük is csak arasznyi, rajtuk nem igazi horog, csak akasztó-kampócska. Roppant ócska, szemétdombi cipőmaradvány, ócska kesztyű, letisztított petrezselyem, sárgarépa, hosszú burgonyahéj, egy igen nagy sültburgonya, két hosszú ceruza.
JÓSKA és JANCSI ( horgászvesszőkkel belopakodnak a színtérre, egymásnak folyton pisszegve): Csend! Csend! (Úgyszólván ordítva suttognak.) Olyan csend legyen, hogy még a légy ordítása se legyen hallható! Még a szúnyogcsecsemők gőgicsélése is tilos!
JÓSKA: Tisztelt közönség! Bagóleső befogva! Egy mukk se!
JANCSI: Mukk!
JÓSKA ( végigvág rajta): Még egy mukk se! Na, ti többiek, hadd lássam, hogyan tudtok hallgatni?! Méghalkabban! Méghalkabban! Aztán ha majd nem álljátok meg éljenzés nélkül, akkor is csak hápogjatok a szátokkal, de hang nélkül. Na, hogy fogtok éljenezni? (Próbák a közönséggel.)
JANCSI: Meg ha tapsolni akartok majd – mert engem lehetetlen meg nem tapsolni, – hát akkor is csak hang nélkül verjétek össze a tenyereteket, így ni. Na, hát hogy fogtok tapsolni? (Próbák a közönséggel.)
JÓSKA: Meg ha nevetni jön nektek, hát senkise merjen vihogni, csakis finoman mosolyogni, mint a hercegnők, mikor a hercegek megcsiklandják a talpukat! Na, hát hogy fogtok röhö… akarom mondani, mosolyogni? (Próbák a közönséggel.)
JANCSI: Azért kell itt olyan bődületes nagy csend, mert különben elriasztanátok innen a halakat, márpedig a 99 éves Dani bácsi, az öreg orvhalász szerint, itt van a legtöbb hal a Balatonban, itt kölykeznek a fogasok, ott szoptatják fiaikat a csukák, meg a marcsák.
JÓSKA: Talán Harcsák!
JANCSI: Meg itt ringatják a fiaikat a keszegmamák.
JÓSKA: Meg a cápa-nagymamák, a krokodilus-nagynénik meg a pereputtyuk!
JANCSI: Jaj, be szeretnék fogni egy pereputtyot!
JÓSKA: Csend! Csend! (Mindketten csendet ordítoznak.) Na, most vessük ki a horgot! (Kivetik. – Pista a tréfás kellékekkel kívül a horgászok alá lopózik.) Csend! Csend! (Csendet ordítoznak és rendre utasítják a közönségbelieket.)
JANCSI: Te, én úgy érzem, hogy a giliszta már nagyon fickándozik a horgomon!
PISTA: (tréfás nótát dúdol alattuk).
JÓSKA: Csend! Ki nótázgat odalenn?
PISTA: Senki, csak én, a giliszta a horgon, nótázgatok unalmamban.
JÓSKA: Csakugyan, egészen gilisztahang!
PISTA (tréfás kellékeket akaszt a horgokra, először Jóskának egy petrezselymet).
JÓSKA: Hohó! Valami van már a horgomon! (Húzza.) Hű, be gyönyörű nagy hal ez, azt hiszem: vasárnapi harcsa! (Bámulják, dicsérgetik.) Vigyázz, mert hátha harap! (Fickándoztatja a petrezselymet.)
JANCSI: Jaj, megrúgott a harcsa!…Hohohoó, vigyázat és csend,nekem is akadt már valami a horgomra, csak óvatosan, vigyááázat… (Kihúzza a Pistától ráakasztott sárgarépát.) Hű, ez még szebb, gyönyörűbb! Ez vörös harcsa!
JÓSKA: Bizony az! Vigyázz, mert ez döf! Fogjuk le bátran! (Rávetik magukat és fickándozva megfékezik.) Éljen! Sikerült legyőzni!
JANCSI (tovább horgászva): Valami óriási nagy zsákmányt érzek a horgomon!.. Csend! Óvatosság!… (Hosszú burgonyahéjat húz ki horgán.) Hűűű, ide süss pupák, mit fogtam! Na, mi lehet ez?
JÓSKA: Ez bizonyosan tengeri kígyó!
JANCSI: Ez bizonyosan a híres Lohneszi szörny!
JÓSKA: Dehogy, az hazugság volt! Hanem ez annak a fia, mert az már igaz volt!
JANCSI: Vagy ez a pereputtya! Látod, kifogtam egy pereputtyot! De vigyázat, mert háta mérges kígyó! Hallod, hogy sziszeg? Rohanjunk rá vitézül! (Rárohannak és kettévágják.) Éljen, éljünk! Legyőztük a tengeri pereputtyot! Na, tisztelt közönség, ennek örömére most már engedélyezek egy éljenzést! (Közönség éljenez.) Hangosabbat is engedélyezek! No, engedélyezek egy méghangosabbat is. (Éljenzés.) De már most csend, és egy mukk se! (Horgásznak.)
JÓSKA: Csend és óriási óvatosság!… Órrriási csend, mert nagy dolgokat sejtek…(Egy ócska kesztyűt húz ki.) Hű, hát ez meg m i lehet? Oh, be gyönyörű! Ez bizonyosan valami tengeri állat! (Rémüldöznek, hüledeznek.) Nézd csak, öt lába van neki…Számláljuk csak meg. (Számlálják a kesztyű ujjait.)
JANCSI: Vigyázz, mert nézd mekkora szája van! Ha ez bekap! (Rémüldöznek, végül erre is hősileg rárohannak, legyőzik. – Éljeneztetés. – Tovább horgásznak.)
JÓSKA: Pofa befogva és egy pissz se! Órriási zsákmány a láthatáron…(Kihúz egy szemétdombi ócska cipőt.) Rémületes borzalmas iszonytató tengeri szörny!
JANCSI: Mi lehet, no, mi lehet ez? Te, Dani bácsi alighanem erről mesélt, hogy ez a tengeri herkentyű! Nézd, mekkora bajusza van! (A cipőmadzagot mutatja.)
JÓSKA: Vigyázz, mert elnyel! Hátha ez a fóka-rozmár, ha ez elnyel, régen rossz már! (Rémüldöznek tőle, végül ezt is vitézül megrohamozzák, legyőzik, elszállítják. Utána nagyobbodó éljenzéseket engedélyeznek. Tovább horgásznak.)
JANCSI (horgán a nagy burgonyával): Pssszt! Pssszt! De most aztán jön mindennek a teteje, olyan csuda, amilyen még sohase volt ezen az elbúsult világon! Idenézz, ha van merszed, mert bennem mindjárt megfagy a vér! (Kihúzza a nagy sültburgonyát.)
JÓSKA: Oh, borzalmak borzalma, szörnyek-szörnye, rémekréme! (Reszket.)
JANCSI (reszket): Jaj, mi lesz velünk, és a mi falunkkal! Jaj, ki lehet ez?
JÓSKA: Te!… (Rémülten suttogva.) Tudom már, ez a Tengeri Bumfordi, akiről Dani bácsi mesélt, ha ez megharagszik, jaj minekünk!
JANCSI: Jaj, bocsásson meg nekünk nagyságos és méltóságos Tengeri Bumfordi Úr… (Rémülten Jóskához.) Nézd, nem válaszol, nem akar szóbaállani velünk, haragszik! (Reszketnek.)
JÓSKA: Haragudni méltóztatik kéremalássan szépen? Méltóztassék kegyeskedni megbocsátani… (Reszketnek.)
PISTA: Ne reszkessetek, gyávasággal nem mentek semmire! Itt van két dárda, rohamozzátok meg és vagy győztök, vagy ő esz meg titeket! (Két ceruzát ad nekik.) Vigyázz! Rrrroham! Rrrrajta!!!
JÓSKA és JANCSI (Először reszketve kerülgetik, majd nekivicsorodva óriási ordítozással megrohamozzák a sülburgonyát, át meg átszurkálják): Győztünk, Győztünk. Vivát! Éljünk! Megengedünk minden fokú éljenzést! Nagyobbat, mégnagyobbat! Telitorokkal, hogy a fellegek repedezzenek tőle! Éljünk! Diadalmi táncot! (Diadaltáncot járnak.) Most meg feldaraboljuk a legyőzött Tengeri Bumfordit és a húsát kiosztjuk a nép között! Gyertek, gyertek, mindenki ehet ma dúlásig, csak vigyázzatok, túl ne terheljétek a gyomrotokat! Egyetek, megemlegessétek ezt a napot! (Osztanak a sültburgonyából.)
PISTA: Ekkora hősiességet, ekkora győzelmet nem lehet jutalom nélkül hagyni! Azért én most kitüntetlek benneteket a Nagy Fő Bumfordi rendjellel! (Cérnára fűzött nagy köpenygombokat akaszt a nyakukba.) Még ez se elég, még itt a Nagy Kinai Császári Csing-Csung-Csang Diadalmi jelvény is! (Még nagyobb gombokat, esetleg cérnakarikákat akaszt a nyakukba, Jóska és Jancsi meghatottan hajolgatnak.) És most kiáltsunk rájuk egy háromszoros ünnepi nagyéljent: Huj-huj-huj-Hajrá, éljen!!!