Vitéz László beköszöntője

Kisebbeknek
(Ez a kis bábjáték-darabka arra van szánva, hogy a bábjátszással még nem ismerős gyermek-közönséget bevezesse a bábszínház élvezetébe, feloldja félénkségüket és megindítsa közöttük a színpadi személyekkel való eleven szóváltást, a gyermekeket belekapcsolja a játékba. A játékosnak lehetőleg legyen feljegyezve valamennyi néző gyerek neve, hogy sorra valamennyiüket bevonja a mókába.)

VITÉZ (belép és büszkén végigsétál a színen, majd meghajol): Jó estét gyerekek!(Hangosabban.)Jó estét gyerekek!! Na, hát hogyan kell visszaköszönni? (A gyerekek viszonozzák) Nem hallottam, hangosabban! A háborúban kissé nagyothalló lettem, ezért hát beszéljünk hangosan. Én még tüsszenteni is hangosabban szoktam, nem mint a nyápic gyerekek, én így tüsszentek ni: háá-pcsih! Hát ti hogyan szoktatok tüsszenteni? (Tüsszenteti őket)Én az én százesztendős öreganyámnak, aki még süketebb volt nálamnál, így szoktam köszönni: Kezét csókolom! Hát ti hogyan köszöntök az édesanyátoknak? (--) Hát a tanító (óvó) néninek? Hát a tisztelendő,(tiszteltes stb)bácsinak? (--) Ez már elég jó volt, de úgy hallottam, hogy Jóska alig nyitotta ki a száját, igaz-e Jóska? Na halljunk téged is egyedül! (--) Halljuk Pistát is! (--) Bözskét is (--)( Folytatható még pár gyerekkel). EJ te Juliska, be csibehangon csipogsz,pedig azt mondták rólad, hogy még énekelni is tanultál! Igaz-e? No halljuk csak, mit tudsz énekelni! No, segítsünk neki mi is énekelni. Hát ezt a szép nótát tudjátok-e, hogy..( a gyermekek számára ismerős dalt említ,, s maga is vezeti hangosan az éneket) Várjunk csak egy percig, amíg Peti kifújja az orrát. Oh, hát csak így tudod kifújni?,Ide hallgass, milyen szépen trombitálva fúvom én ki az orromat: (Zsebkendőt vesz elő és most a színfal mögött egy valóságos erős gyermektrombitát fúj meg.)
No de térjünk a dologra: miért is gyülekeztünk mi itt össze? Bábszínházat nézni! Hát tudjátok-e, ki ebben a bábszínházban a legnevezetesebb, legnagyobb vitéz? Nos hát bemutatom: énmagam, bábszínházi Vitéz László! Bemutatom a barátaimat is. Az egyik itt van mögöttem, ide a színfal mögé megbújva. No mutatkozz be te is, mondd meg szépen a nevedet... No mondd már hangosabban, ha már nem vagy mersz szépen előállni. (Nyávogás hallatszik) Hangosabban mond a neved! (Hangosabb miákolás) Úgy van az ő neve Cica! Itt a másik jóbarátom is, de az sem mer elétek jönni, ilyen bátor, okos gyerekek közé. Mondd meg hát szépen a nevedet! (Ugatás hallatszik) Hangosabban (Hangosabb ugatást hallat) Úgy van, az ő neve meg: Kutyuska! No még egy harmadik barátom is van, de az sem mer bejönni, magát szépen meghajtva bemutatkozni. Mondd már hát no, hogy hívnak? (Bégetés)Hangosabban! (Hangosabb bégetést hallat) Az ő neve pedig: Barika. No de ismerjük meg a többi barátainkat is. Itt van mindjárt Jóska. Mutatkozzál be szépen, mondd el az egész nevedet! Óh, azt hittem, a Barika bemutatkozását hallom. Állj ki szépen ide az egész társaság elé, és úgy mutatkozzál be, hajtsd is meg utána magadat. (Folytathatni más fiúkkal) Ejnye, de ne feledkezzünk meg a Mariskáról sem, ő is kedves barátunk nekünk. Mutatkozzál be te is Mariska, de szépen. A nevedet mondottad? Azt hittem, csak a cica mutatkozott be. Halljuk újra, szebben!
Még egy fontos elintéznivalónk maradt, mielőtt az előadást megkezdjük. Van ugyanis egy tarka papíroszacskóm, a harctéren találtam, azt hiszem, muszka bombák vannak benne. Nézzük csak meg. (Egy zacskóból egy szem cukrot vesz ki) Itt van ni, mi ez? Te Peti, tudod-e milyen módon lehet ezt elsütni? Gyere, mutasd meg! (Peti kimegy, átveszi) No és mit mondunk utána? (megköszönés)Úgy van szépen. Szívesen barátom. nini, úgy látom, van még belőle! Ki meri elpusztítani? (Sorra kihívja a gyerekeket és cukrot oszt nekik.) Ohó, csakhogy rendet kell ám tartani! Szépen sorba kell állni annak, aki kapni akar. (rendezi őket) Hopp, elfogyott egy szálig, csak a zacskója maradt. Evvel mit csináljunk? Úgy van, elpukkasztjuk. Ki tudja felfújni? (Jelentkező felfújja) No Misi, te is fújj egyet beléje! Te is... Meg te is... Most már figyeljetek: számoljunk hangosan: egy, kettő, három (vagy tízig is számol). Hohó, háromra kellett volna elpukkasztani. Kezdjük elülről: egy, kettő, három! (Elpukkasztja) Most már aztán kezdődhet a színházi előadás. Aztán, ha tetszik, ugye tapsolni fogtok. Hogy fogtok tapsolni? Csak így tudtok? Próbáljuk egyszerre! (Ütemes tapsot gyakoroltat be velük) Most már jó volt, kezdődhet a bábjáték! De csak akkor kezdődik, ha valamennyien szép hangosan egyszerre kiáltjátok: Huj! huj! hajrá! Huj! Huj! Hajrá! Huj! Huj! Hajrá! (Meghajtja magát és el.)