Szájas Jutka

Szereplők: Keresztanyó és Jutka (jó, ha az utóbbit külön szereplő játssza)
Kellékek: seprő, nagyobb ecset, kefe, bajuszkefe, játékvasaló, vizesbögre, zsák, fekete tapasz.
SZÁJAS JUTKA (hátán batyuval jön): No, csakhogy megérkeztem! Igaz, hogy Keresztanyó kijöhetett volna elém az állomásra! Azt írta édesanyámnak, alig várja már, hogy a keze alá kapjon s jól megtáncoltasson. Úgy ám, bizony, itt lesz csak jó dolgom! Folyton-folyvást csak táncoltatni fognak. Hejretyútyútyú! (Táncolni, énekelni kezd.) Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs...(stb.)..
KERESZTANYÓ: Nini, hisz ez a Szájas Jutka! Az én drágalátos keresztlányom! Ej, hát itt is mindjárt tánccal kezded?
JUTKA: Miért ne? Hát nem azt írta, hogy alig várja, hogy megtáncoltasson?
KERESZTANYÓ: Meg ám, de nem úgy, ahogyan te gondolod! Hanem hogy majd munkára foglak. Szegény édesanyád eleget búsult miattad, hogy egyre csak táncolni, mulatni szeretnél, meg hogy a szájad jártatod örökké!
JUTKA: Miért ne is táncolnék, míg fiatal vagyok! És a számat is jártathatom én is, nemcsak keresztanyó. (Táncol.) Tral-la-la..la-la-la...
KERESZTANYÓ (söprűvel verni kezdi): No hát akkor csak táncolj, én meg addig húzom a nótádat.
JUTKA: Jajjajjaj! Keresztanyó! A söprű az csak söpörni való!
KERESZTANYÓ: Hát akkor csak tedd le a batyudat és söpörj vele. Így ni! De vigyázz, ne verd fel a port, csak így huzogassad. (Mutatja.) Legfőbb ideje, hogy megtanulj már egy kis házimunkát.
JUTKA: Nem kell engem arra tanítani! Jobban tudom én azt akárkinél! (Fogja a söprűt és hadonászva söpör.) Így kell lám söpörni! Így, hogy a szemetet a söprűvel mindjárt ki is lódítsuk az ablakon. Nem pedig úgy félve, cirógatva, öregasszonyosan. A portól se kell félni! Sőt, inkább így jó szelet kell neki kavarni, a szél majd ki is fújja a port a sarkokból. (Danol hozzá.) Sej, udvarom, udvarom, kis kerek udvarom, jól kisöpör téged az én gyenge karom...
KERESZTANYÓ: Hápcsi! Hápcsi! Olyan port versz, hogy megfullad tőle az ember! Ne úgy!...
JUTKA (még szilajabbul hadonász): De bizony így kell azt...Tral-la-la...
KERESZTANYÓ: Ide azt a söprűt! (Kicsavarja a kezéből.) És ne danolj örökké!
JUTKA: Tán irigyli tőlem a gyönyörű hangomat? Csak azértis, tral-la-la...
KERESZTANYÓ: (veri a söprűvel): No jó, hát csak dalolj, én meg táncoltatlak.
JUTKA (körbe szalad): Jaj-jaj-jaj!...
KERESZTANYÓ: (kefét ad a kezébe): Most sikáld fel a szobát, itt a kefe. De ne sok vizet locsolj, hanem csak annyit...
JUTKA: Jobban tudom én azt! ( Kidönti a vizescsöbröt.) Azértis sok víz kell, hadd ússzék a szoba. Akkor a piszok magától is felolvad a vízben és kifolyik szépen az ajtón, meg az ablakon. Minek rontanám el a finom kezeket, minek hajlítanám gyönge derekamat, mikor így is lehet!
KERESZTANYÓ: Csak súrolj rendesen és fogd be a szádat!
JUTKA (kezével befogja a száját): Mmmmm-mmm! De ha így befogom a számat, akkor hogy súroljak?
KERESZTANYÓ: No, majd befogom én, hogyha el nem hallgatsz! (Párszor szájon csapja.) Itt van! És most egy mukk se legyen!
JUTKA: Egy nem, de sok mukk-mukk-mukk-mukk-mukk.. Ennyit szabad, ugy-e? Mukk..
KERESZTANYÓ: No várj csak szájas Jutka! (Kendővel beköti a száját. Jutka tovább is mondja: mukk-mukk..) Kötök rád még egy kendőt. (Még egyet köt.) Így ni! Most meg vasalni fogsz. Itt a tüzes vasaló, itt meg az abrosz. De vigyázz, ki ne égesd!
JUTKA (lekapj a kendőt): Csak adja ide azt a szerencsétlen abroszt, meg azt a híres vasalót! Majd megmutatom, hogy kell azzal bánni. Így kell egészen ráfeküdni a vasalóra, hiszen alig meleg. (Danolni kezd.)
KERESZTANYÓ: Jaj! Kiégetted az abroszt! Nem próbáltad ki előbb a vasalót!
JUTKA: A vasaló a hibás, meg az abrosz. Rossz volt mind a kettő. Rég ki kellett volna dobni!
KERESZTANYÓ: Még neked jár a szád? Nem hallgatsz el rögtön?!
JUTKA: Miért hallgassak, mikor nekem van igazam! (A közönséghez:) Igaz, vagy nem igaz? No, lássa keresztanyó, a gyerekek is azt mondják, igazam van.
KERESZTANYÓ: Ej, hát te örökké jártatod a kereplődet!? No megállj! (Zsákot húz Jutka fejére.) Így ni! Most próbálj beszélni.
JUTKA: Próbálok is! Mmmmmmm! S így most dolgoznom sem kell, táncolhatok. (Dúdol, táncol.)
KERESZTANYÓ: (a közönséghez): Mit csináljak ezzel a szájas leánnyal!? Hopp! Tudom már! Van nekem oroszláncsontból főzött oroszlán csirizem! Azzal betapasztom, beragasztom a száját. (Míg Jutka egyre táncol.) Itt a csiriz, itt a folt. (Jutkához.) No, jöjj csak ide, leveszem a zsákot a fejedről. (Lehúzza a zsákot és a fekete tapaszt rögtön Jutka szájára tapasztja.)
KERESZTANYÓ: No, most beszélj, ha tudsz!
JUTKA (száján a folttal): Mmmmmmm...8Fejét kezébe temetve sír.) Mhü-hü-hü...
KERESZTANYÓ: Fogsz-e még szájalni? (Jutka nemet int.) Két hétig lesz beragasztva a szád! Azalatt megtanítalak dolgozni. De azután is, mihelyt szájalni mersz vagy feleselni: újra beragasztom! (A közönséghez:) Van-e közöttetek szájas, feleselő gyerek? Mert ha van, csak hozzák ide! Annak a száját is beragasztom! (Esetleg egy-két gyereket odavisznek, de Keresztanyó "még most az egyszer" megbocsát neki.)